Nándi ma felhívott. Visszaköltözik a családjához. Csinált egy próbaelköltözést, a kisfiai nem bírták, így DÖNTÖTT és visszamegy. Megerősítette, hogy döntött. Nem hiszek neki. Az az érzésem, hogy a pasik általában véve képtelenek dönteni. Az felelősséggel jár. Inkább hárítanak, vagy úgy viselkednek, hogy mi döntsünk.
Kiváncsi leszek. Még elhozta a szatyromat, majd azzal búcsúzott, hogy nem búcsúzik el. Kérdeztem, hogy miért, azt mondta, hogy nem tud. Megjegyeztem neki, hogy egyszer már megtette. Persze ilyenkor belőlem is az elkeseredettség beszél, az ad hangot a cinizmusnak.
Hiányozni fog.
