Férfiak

Nándi ma felhívott. Visszaköltözik a családjához. Csinált egy próbaelköltözést, a kisfiai nem bírták, így DÖNTÖTT és visszamegy. Megerősítette, hogy döntött. Nem hiszek neki. Az az érzésem, hogy a pasik általában véve képtelenek dönteni. Az felelősséggel jár. Inkább hárítanak, vagy úgy viselkednek, hogy mi döntsünk.

Kiváncsi leszek. Még elhozta a szatyromat, majd azzal búcsúzott, hogy nem búcsúzik el. Kérdeztem, hogy miért, azt mondta, hogy nem tud. Megjegyeztem neki, hogy egyszer már megtette. Persze ilyenkor belőlem is az elkeseredettség beszél, az ad hangot a cinizmusnak.

Hiányozni fog.

Már rég' el akartam kezdeni ezt írni. Mindig a padlóközeli állapot segít. :) A férfiak jönnek-mennek az életemben és egyre siralmasabb a keresztmetszet. Ezért gondoltam, hogy leírom. Hátha kiderül, hogy tényleg csak rossz embereket vonzok be. Vagy kiderül, hogy az összes ilyen és ne is foglalkozzak vele. Csak válasszak egyet, ha nem akarok egyedül élni azt' ennyi.

A neveket persze megváltoztatom, de mindig igyekszem az épp aktuális történésről beszámolni. A jelenen keresztül pedig bemutatni a múltat.

Kezdődhet!